Írta: Margery Williams fordította: Mayer r Noel
Volt egyszer egy bársony nyúl. Eleinte igazán pompásan nézett ki. Duci volt és puha, épp amilyennek egy nyúlnak lennie kell; a bundája barna-fehér pöttyös volt, a bajsza igazi cérna és a füle rózsaszín szaténnal szegélyezve. Karácsony reggelén, ahogy a Fiú zoknijában ült, egy magyal ágacskával a mancsai közt, a hatás elbűvölő volt.
Más dolgok is voltak a zokniban. Mogyoró, narancsok és egy játékmozdony, és csokis mandula és egy felhúzható egér, de a Nyuszi volt a legjobb mind közül. Legalább két órán át szeretgette a Fiú, aztán Nagynénik és Nagybácsik jöttek vacsorára és a csomagolópapírok hangosan suhogtak és kibomlottak az ajándékok és a nagy izgalomban a Bársony Nyuszit elfeledték.
Sokáig a játékszekrényben vagy a padlón élt és nem igazán gondolt rá senki. Természetéből adódóan félénk volt és mivel csak bársonyból készült, néhány drágább játék eléggé elnyomta. A mechanikus játékok mindig felsőbbrendűek voltak és lenéztek mindenkit; tele voltak modern ötletekkel és úgy tettek, mintha valódiak lennének. A hajómakett, aki két karácsonyt is megélt és a festése jócskán megkopott, átvette tőlük a hangnemet és sohasem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy az árbócozatának technikájára utaljon. A Nyuszi nem adhatta ki magát semmiféle makettnek, mert nem is tudta, hogy igazi nyulak léteztek; azt gondolta, hogy mind fűrészporral vannak kitömve, mint ő maga, és tudta, hogy a fűrészpor divatjátmúlt, ezért nem illik modern körökben emlegetni. Még Timothy (a fa oroszlán, akit veterán katonák állítottak össze és szélesebb látókörűnek kellett volna lennie) is elkapatta magát és úgy tett, mint akinek kormányzati kapcsolatai vannak. A szegény kis Nyuszi jelentéktelennek és mindennapinak érezte magát közöttük, a Bőr Lovacska volt az egyetlen, aki kedves volt vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése