Írta: Margery Williams fordította: Mayer r Noel
Volt egy ember, akit Dadusnak neveztek, aki a gyerekszobát irányította. Néha nem törődött vele, hogy a játékok szanaszét hevernek, máskor pedig, mint egy szélvihar, végigsöpört a szobán és betuszkolta őket szekrényekbe. Úgy hívta, hogy "rendrakás", amit mindenki utált, különösen a fém játékok. A Nyuszit annyira nem érdekelte, ugyanis amikor eldobták, mindig puhán landolt.
Egy este, mikor a Fiú ágyba készülődött, nem találta a porcelánkutyát, aki mindig vele aludt. A Dadus sietett és nyűgnek érezte, hogy porcelánkutyára vadásszon lefekvés idején, úgyhogy csak szétnézett, meglátta a nyitott szekrényajtót és gyorsan odament.
- Tessék, - mondta - itt a régi Nyuszid. Ő majd alszik veled. - az egyik fülénél fogva kirángatta a Nyuszit a szekrényből és a Fiú karjai közé tette.
Aznap, és még sok éjszakán keresztül a Bársony Nyuszi a Fiú ágyában aludt. Eleinte igen kényelmetlennek érezte, mert a Fiú nagyon erősen ölelte, máskor pedig annyira bedugta a párna alá, hogy a Nyuszi alig kapott levegőt. És hiányoztak neki a hosszú holdvilágos órák, amikor az egész házban csend volt és a Bőr Lovacskával beszélgetett. Később aztán megkedvelte a dolgot, mert a Fiú beszélt hozzá és járatokat csinált neki az ágyneműben, amiről azt állította, hogy az igazi nyulak olyanokban laknak. Pompás közös játékokat játszottak suttogva, mikor a Dadus már kiment vacsorázni és a kandallópárkányon égve hagyta az éjjeli fényt. Aztán amikor a Fiú elaludt, a Nyuszi odabújt a pici, meleg állához és álmodott, miközben a Fiú karjai egész éjszaka ölelték.
Az idő telt és a kis Nyuszi nagyon boldog volt. Annyira boldog, hogy észre se vette, ahogy a szép bársony szőre egyre kopottabb és kopottabb lett, a farka kishíján leszakadt és az orráról lekopott a rózsaszín festék, ahol a Fiú puszit szokott neki adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése